Tim Gallway (1938–) amerikai teniszoktató volt az első, aki a coaching lényegéről írt a tenisz-, azután a golfoktatás területén 1975 -ben megjelent Tenisz mint belső játszma című könyvében. [1] Szerinte a saját fejünkben lévő ellenfél sokkal félelmetesebb, mint a teniszháló túloldalán lévő. Azt állítja, hogy az edző (coach) abban tud segíteni a játékosnak, hogy a teljesítménye útjában álló akadályokat elhárítsa vagy csökkentse. Ha ez sikerül, felszínre kerülnek természetes képességeink, és nem lesz tovább szükség az edző technikai utasításaira. Egy idő után Gallway azon vette észre magát, hogy több előadást tart üzletemberek, mint sportolók számára. A coaching modern, üzleti formájában az 1980-as években született, és azóta folyamatosan terjed, fejlődik világszerte. Ennyi idő elég volt annak bebizonyítására, hogy nemcsak afféle hóbort, hanem komoly, tartós üzleti sikert eredményező eszköz, megközelítés. A berlini fal leomlása óta a coaching Kelet-Európában is elindult hódító útjára. Bár az e térségben élők számára hátrányt jelentett, hogy később érkezett hozzájuk, azonban előnyt is, mert már kevesebb félreértelmezéssel, letisztultabb formában ismerhették meg.
Egy másik alkalommal majd lehet, hogy részletesen kitérek erre a könyvre is, meg hogy hogyan függ össze a coachinggal az üzleti és magánélet területén, itt csak annyit említek meg, hogy Gallwey úr nem állt meg a "The inner game of... " könyvekkel, legalább kettőről még tudok (a Kindle-n megvásárolhatók, ez itt a reklám helye, sajnos, egy vasat se kapok érte), a ".. "-ről és a ".. "-ről. Na most akkor a fogalomról. Erről már sokszor írtam a korábbi bejegyzésekben, de most olyan definíciókat kerestem, amelyeket még nem használtam: · olvasok most egy könyvet (Rövid és tartós coaching – Peter Szabo et alii) a brief-coaching-ról és az az elején a képkeret, a keretező hasonlatot ajánlja: "A coaching egy gondolati keretet alakít ki, melyben az ügyfélnek lehetősége nyílik új megoldásokat (ki)találni". Aki itt csatlakozik be a blogba, és máshol se hallott erről az egészről (mondjuk ő lehet, hogy nem jut el idáig... ), annak feltűnhet, hogy a coach tulajdonképpen ezzel a keret-üggyel minden felelősséget át akar hárítani a megbízóra.
Mivel a kliens számára ő egy érzelmileg semleges személy (nem úgy, mint a család vagy a barátok), képes új perspektívákat adni. A coaching nem terápia. A terápia a pszichés problémákkal foglalkozik, általában a múltra helyezi a hangsúlyt és a "miértek" érdeklik. A coaching, ezzel szemben, egy előre irányuló folyamat, mely egy egészséges, teljes személyiséget tekint ügyfélnek, akinek az életében apróbb problémák várnak megoldásra. A coaching a "miértek" helyett a "hogyanra" összpontosít. Mit jelent tehát a coaching? A professzionális coaching egy üzleti kapcsolatra, folyamatra utal a coach és a coachee között. A folyamat során az ügyfél új ismeretekre tesz szert, elmélyíti tudását, fejleszti kreativitását, munkavégzése, eredményessége fokozódik és mindezek következtében javul életminősége. A coaching minden esetben személyre szabott, a coach részéről éppen ezért nagy alkalmazkodó készséget, empátiát, spontaneitást és rugalmasságot követel. Minden alkalommal az ügyfél határozza meg a beszélgetés fókuszát, a coach pedig figyelmesen hallgatja, majd elindítja kliensét a megoldás felé vezető úton.