(123. §) A szakértő véleménye szerint A személyi jövedelem adó (magánszemélyek, egyéni vállalkozások), illetve a társasági adó; iparűzési adó, fizetési kötelezettség teljesítése nem vitatható. Az adót meg kell fizetni kockáztatni nem érdemes.
Kérdés, hogy a látogatók megosztása magyar és más tagországok arányában hitelt érdemlően megvalósítható-e, a megosztás műszaki feltétele biztosított-e. Amennyiben a megosztás a különböző országok között megvalósítható, az esetben a magyarországi bevételt bruttó módon kell értékelni, amely a 27%-os ÁFÁ-t is tartalmazza. Ezt a bevételt meg kell bontania nettó, bruttó és ÁFA értékre (magyarországi hirdetések utáni bevétel = 127% - Le 27% ÁFA = nettó bevétel 100%). Az így kapott 27%-ot kell megfizetni ÁFA címen. A fentiek szerint megbontott és elkülönített devizás bevétellel meg kell növelni a vállalkozás vállalkozói adó köteles bevételét és ez lesz a vállalkozói adóalap. Amennyiben a látogatók közül nem különíthetőek el a magyar látogatók (mások véleményével egyezően nem különíthetőek el), úgy az ÁFA alap nem határozható meg. Következés képen a fizetendő ÁFA mértéke sem mutatható ki. Még egy szempont merülhet fel ÁFA tekintetében, azoknál az ÁFA-körben lévő szolgáltatóknál, akik élnek ÁFA levonási jogukkal, hogy bevételeiket meg kell osztani.
Nyugdíjasok 12 millió Ft-ig, 25000 Ft/hó. 8 millió Ft árbevétel esetén kötelező az ÁFA körbe történő belépés, 12 millió Ft-os árbevétel felett 40%-os külön adót kell fizetni. Ugyanez a fővállalkzásban nem nyugdíjas vállalkozó esetén a fizetnedő járulék összesen 50000 Ft/hó. Javasoljuk a várható jogszabályok változásának figyelemmel kísérését tekintve, hogy a KATA rendszer is várhatóan 2019. január 1-jével változni fog. 12 millió Ft alatt megszűnik az ÁFA körbe való belépés kötelezővé tétele, ahol a választás lehetőségét a vállalkozónak a jogszabály fentartja. Az alkalmazott eljárások döntését javasoljuk egyeztesse irodánk szakértőjével a teljes körű áttekinthetőség érdekében. "Evás" ÁFA Külön téma az "Evás" ÁFA adózási kötelezettség teljesítése, amely megítélés szempontjából megegyezik a fentiekkel. Mindezektől független nyomós érv lehet még az, hogy 2008. január 1-től a szolgáltatás nyújtónak ezentúl adóznia kell az ingyenesen nyújtott szolgáltatásért is, ha a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt levonási jog illeti meg.