Petőfi Sándor A Xix Század Költői / Magyarul Bábelben - Irodalmi Antológia :: Petőfi Sándor: A Xix. Század Költői
- Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Petőfi Sándor: A XIX. század költői
- Ars poetica
- Petőfi sándor a xix. század költői ppt
A felkiáltások ( ne fogjon, átok reá, hazugság), az ellentétek ( tűzön-vízen), a halmozások ( küzd, fárad, izzad, hazugság, szemtelen hazugság) mind a szenvedélyesség kifejezését segítik. Ezekkel akarja meggyőzni Petőfi a népet, a többi költőt az igazáról. A szónoki fogások alkalmazása az őszinteséggel párosul, ezért hiszünk Petőfinek. Az 5. versszak ban jutunk el a legfontosabb gondolatokhoz. A költő célja és feladata, megmutatni a haladás útját; vezetni a népet a gazdasági jólét, a jogegyenlőség és az iskolázottság felé. " Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán " A sorok elején ugyanaz a kifejezés ismétlődik (= anafora). Ezzel az ismétléssel segít kiemelni a legfontosabb célokat. A " ha majd " kezdetű sorok mondatszerkezete is hasonlóan épül fel, a feltételes módot követi egy-egy metafora, ezek mutatják be, milyen célokat kell elérni ( bőség kosara, jognak asztala, szellem napvilága).
Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Petőfi Sándor: A XIX. század költői
- Www tacticsport hu
- Petőfi Sándor: A XIX. század költői (elemzés) - verselemzes.hu
- Netbook vagy
- Petőfi sándor a xix. század költői ppt
Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe.
Ars poetica
A zárókép azt sugallja, hogy aki a felvállalja a lángoszlop szerepét, aki vállalja költők feladatát és sorsát, az nyugodtan halhat meg, mert emléke tovább él majd a hálás utódokban.
Petőfi sándor a xix. század költői ppt
[PET�FI S�NDOR] A XIX. SZ�ZAD K�LT�I - Pet�fi S�ndor - A XIX. SZ�ZAD K�LT�I Ne fogjon senki k�nnyelm�en A h�rok penget�sihez! Nagy munk�t v�llal az mag�ra, Ki most kez�be lantot vesz. Ha nem tudsz m�st, mint eldalolni Saj�t f�jdalmad s �r�med: Nincs r�d sz�ks�ge a vil�gnak, S az�rt a szent f�t f�lretedd. Puszt�ban bujdosunk, mint hajdan N�p�vel M�zes bujdosott, S k�vette, melyet isten k�lde Vez�r�l, a l�ngoszlopot. Ujabb id�kben isten ilyen L�ngoszlopoknak rendel� A k�lt�ket, hogy �k vezess�k A n�pet K�na�n fel�. El�re h�t mind, aki k�lt�, A n�ppel t�z�n-v�zen �t! �tok re�, ki elhaj�tja Kez�b�l a n�p z�szlaj�t, �tok re�, ki gy�vas�gb�l Vagy lomhas�gb�l elmarad, Hogy, m�g a n�p k�zd, f�rad, izzad, Pihenjen � �rny�k alatt! Vannak hamis pr�f�t�k, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy m�r meg�llhatunk, mert itten Az �g�retnek f�lde van. Hazugs�g, szemtelen hazugs�g, Mit milli�k c�folnak meg, Kik nap hev�ben, �hen-szomjan, K�ts�gbeesve tengenek. Ha majd a b�s�g kosar�b�l Mindenki egyar�nt vehet, Ha majd a jognak asztal�n�l Mind egyar�nt foglal helyet, Ha majd a szellem napvil�ga Ragyog minden h�z ablak�n: Akkor mondhatjuk, hogy meg�lljunk, Mert itt van m�r a K�na�n!
A XIX. század költői (Magyar) Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
Egy másik versében pedig saját verseit "rongyos vitézek"-nek nevezi, akik a régi és az új eszmék harcában a születő új világért küzdenek. Petőfi szerint kard és ágyú helyett most a régi és az új, az elhaló és a születőben levő világ küzd egymással. A költők szerepéről való felfogását abban a prózai levélben is megírta, amelyet a Toldi kapcsán küldött Arany Jánosnak, de ismerhetjük A költészet és a Palota és kunyhó című verseiből is. Tudjuk, hogy testvéreinek tekintette a szegényeket és a népet istápoló költőtársakat, és ellenségeinek az urakat és a kevély politikusokat. Harcvágya sem új keletű, hiszen már 1844-ben hangot kap a Lant és kard című versében. Látomásai, jóslatai és harcvágya időnként még szerelmes versekben is megjelennek (pl. Beszél a fákkal a bús őszi szél…). Sőt, ez a kétféle ihlet, a forradalmi és a szerelmi hevület nemcsak egyenrangú egymással, de egymással karöltve, egymást átjárva is megjelenik verseiben (pl. Szabadság, szerelem). Petőfi tehát jövendöléses, látomásos forradalmi versekben mozgósít egy olyan harcra, amelynek célja a szabad és boldog jövő megteremtése.