Tégy méltóvá minket ajándékaidra, Istenszülő Szűz, elnézvén vétkezéseinket és gyógyulást ajándékozván azoknak, akik hittel fogadják a Te áldásodat, óh, Tisztaságos! Boldoggá tettél minket Uram, teremtményeiddel, és örvendeztünk a Te Kezed munkájának. Megjelöltetett mirajtunk a Te Arcod világossága, Uram, örvendezést adtál szívemnek, a búza, a bor és a vaj sokszoros terméséből. Békével fekszünk le és alszunk el, mert Te Uram, reményt ültettél belénk. Tartson meg minket az Úr Isten mindnyájunkat az Ő kegyelmével és emberszeretetével mindig, most és mindenkor, és mindörökkön örökké. Ámin. Forrás: Carte de rugaciuni. Tiparit cu binecuvantarea Preasfintitului CALINIC Episcopul Argesului. Bacau, 2000. p. 41-44. (ford. Tarkóné Vásárhelyi Mónika)
A szülés közben az anyaállatot körbevevők megakadályozták, hogy más hímek - és emberek - közel kerülhessenek. Még a legyeket is elhessegették a nemi szervek környékéről. Ezt a viselkedést holland és francia állatparkokban figyelték meg. A kutatók szerint a segédkező nőstények megszagolgatták a váladékokat, megpróbálták elkapni a születő kölyköt is. A szakértők úgy vélik, hogy néhány "majombába" maga is szült már a múltban, ezért van elképzelése arról, hogyan lehet segíteni. Kiemelték azt is, hogy a nőstény bonobók közötti kötődés mindig nagyon erős, a csoporton belül dominánsabbak a hímeknél. A csimpánzokkal ellentétben, amelyek elvonulnak, hogy egyedül hozzák világra az utódokat, a bonobók a többi nőstény közelében maradnak, talán éppen azért, mert segítséget várnak. A szakértők úgy vélik, elképzelhető, hogy a bábaság az emberek, csimpánzok és bonobók őseiben már kifejlődött, az idők során azonban a csimpánzok elveszítették ezt a jellegzetességet, amikor kevésbé szociálissá váltak. A bonobók a megfigyelések szerint magas intelligenciával rendelkeznek, nagyon társas lények, még az ételt is megosztják egymás között.